Frontális oktatással nem taníthatunk interaktív tanítási módszereket

Hogyan is érthetné meg a tanár, hogy miért segít a falra mászás nyelvtanulás közben, ha ő még életében nem látott mászófalat? A tanároknak szóló eseményemen kevés magyarázással és sok érzékeltetéssel mutatom be, hogy miért érdemes a tanulási nehézségekkel küzdő diákoknak keveset magyarázni és sokat tapasztaltatni.

Még hogy a figyelemzavarosok nem figyelnek!

Vannak napok, amikor a hozzám beszélő emberek joggal háborodhatnak fel a figyelmetlenségemen, ugyanis egy szavukra nem tudok figyelni. De amikor szólok nekik, hogy a vállukon mászik egy pók vagy megmutatom nekik az aznap elvégzett munkám mennyiségét, lemennek hídba. A figyelemzavar nem a figyelem hiányát, hanem a figyelemirányítás nehézségét jelenti.

Az első Diszlexia Klubnap Felnőtteknek

Az első Diszlexia Klubnap hiánypótló esemény volt, mivel Magyarországon (tudtommal) nincs még egy olyan közösség, aminek minden tagja diszes és/vagy ADHD felnőtt. A kezdeti bizalmatlanság rövid időn belül hangos nevetésekbe, halk könnyekbe, és egymást bíztató lelkes szavakba ment át. Azt hiszem, elindult valami.

„Engem lenyűgöz, ahogy a diszlexiás agy működik.” – interjú Aradi Katalinnal, a Step by Step Nyelvstúdió vezetőjével

A Step by Step Nyelvstúdió azon különleges intézmények egyike ma Magyarországon, ahol a tanulási nehézség nem hátrány. Ők kimondottan diszlexiás felnőtteknek tartanak angol és német nyelvórákat. Sok jót hallottam a tanítási módszereikről és sikereikről, ezért nemrégiben felkerestem Aradi Katalint, az iskola vezetőjét, aki nem sokkal később mosolyogva fogadott az iskolában. A szuper hangulatú beszélgetésünknek egy nem kevésbé pozitív interjú lett az eredménye.

"Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van" - a Máté-effektus és a diszlexia

Ha a Máté-effektust az iskolások helyzetére lefordítjuk, tökéletes leírást kapunk a diákok kilátásairól: akik jól olvasnak, nagyobb lesz a tudásuk és megélhetési lehetőségük, mint azoknak, akiknek nem az olvasás az erősségük. Habár az olvasási készség sokszor a géneken is múlik, fontos, hogy a diákot mennyire támogatja tágabb környezete.

A fecskefarok

Éppen Vekerdy Tamás jobbnál-jobb bejegyzéseit olvasgattam, mikor összetalálkoztam egy kommenttel, amiben egy bizonyos "fecskefarok"-ról volt szó. A hatéves énem felsikoltott. A fecskefarok egy olyan átokszó számomra, ami egyszerre hoz megaláztatást és fensőbbségérzetet.

A csöndes hiperaktív

Nemrég elkezdtem életem ezredik pszichoterápiáját. Habár az ADHD tanfolyam óta nagyon sokat javult az életem, jobban szervezem a dolgaimat, jobban kezelem a háztartást, a munkámban is fókuszáltabb és összeszedettebb vagyok, olyan alapvető szomorúság ül rajtam minden nap, amin nem tudok felülkerekedni. Egyre jobban jövök rá, hogy a szomorúságom oka egy olyan alapvető önbecsülési defekt, amit gyerekkoromban neveltek belém a felnőttek.

Gyereknevelés koncert közben

Minden nap lehet hallani valamilyen fura sztorit arról, hogy híres művészek, üzletemberek, vagy akár tudósok hogyan élik az életüket. Mégis sokan nem vesszük észre, hogy pont az életstílusuk miatt olyan sikeresek ezek az emberek. Ez a tény elgondolkodtatható lehet főleg az olyan különleges aggyal megáldott embereknek, mint pl. diszlexiásoknak vagy figyelemzavarosoknak, mivel ők nem képesek (és szerintem nem is szabad nekik) az átlaghoz hasonlóan tengetni a napjaikat.

A diszlexiások nem nyomorékok, hanem különleges aggyal megáldott, értelmes emberek

Egy akadémiai tanulmányt olvasva elhatároztam, amikor tudok, feldolgozok ilyen írásokat itt a blogon. Ezt azért tartom fontosnak, mert így legalább olyankhoz is eljut az információ, akik nem tudják külföldi egyetemek idegennyelvű okoskodásait elérni. A jelen tanulmány azért fogott meg nagyon, mert a diszlexiások különleges agyi funkcióiról ír.

Majd elolvasom, ha arra érdemesnek tartom

Többször írtam már az olvasási nehézségeimről, sokszor hittem azt, hogy örökre megoldódott a szövegekkel fennálló problémám. De minél mélyebbre látok a diszlexia szövevényes hátterébe, annál inkább veszem észre, hogy itt sokkal többről van szó, mint hogy „táncolnak a betűk”. A legújabb észrevételem az, hogy legtöbbször bármennyire is szeretném megismerni ezt vagy azt a könyvet, valami megakadályoz.