Még hogy a figyelemzavarosok nem figyelnek!

Vannak napok, amikor a hozzám beszélő emberek joggal háborodhatnak fel a figyelmetlenségemen, ugyanis egy szavukra nem tudok figyelni. De amikor szólok nekik, hogy a vállukon mászik egy pók vagy megmutatom nekik az aznap elvégzett munkám mennyiségét, lemennek hídba. A figyelemzavar nem a figyelem hiányát, hanem a figyelemirányítás nehézségét jelenti.

Az első Diszlexia Klubnap Felnőtteknek

Az első Diszlexia Klubnap hiánypótló esemény volt, mivel Magyarországon (tudtommal) nincs még egy olyan közösség, aminek minden tagja diszes és/vagy ADHD felnőtt. A kezdeti bizalmatlanság rövid időn belül hangos nevetésekbe, halk könnyekbe, és egymást bíztató lelkes szavakba ment át. Azt hiszem, elindult valami.

Nincs időm pihenni

„Nem engedhetem meg magamnak, hogy pihenjek. Nem állhatok meg. Ha megállok, minden darabokra hullik.” Ezek a mondatok elsősorban a figyelemhiányos hiperaktivitással élők életét keserítik meg. Mi olyanok vagyunk, hogy habár nem tudunk sokáig egy dologra figyelni, több, rövid ideig tartó feladatot egymás után órákig, akár napokig is képesek vagyunk űzni. Pihenés nélkül. És azt hisszük, hogy ennek így kell lennie.

Irasd velem a tesztet délután, és az enyém lesz a legjobb

Mióta szabadúszóként dolgozom egy olyan munkakörben, ahol az ügyfeleim nagyja nem várja el, hogy reggel beszéljek velük, hagyom magam későn kelni. Olyan későn, amilyen későn 10 éves korom óta szeretnék kelni. Olyan későn, mikorra az agyam már tud értelmes szervként funkcionálni. Olyan későn, hogy felkelés után a diszlexia nem fog ki rajtam.

Most egy kicsit hagyj békén

Az utazásaim során rengeteget voltam egyedül. Eleinte nehéz volt, mert általános iskola óta minden erőmmel azon voltam, hogy társas lénnyé váljak. Hogy menő, bulizós, nagydumás csajszi legyek…hogy nehogy még egyszer kiutáljanak az osztályból. Nehogy még egyszer kinevessenek a játszótéren.

Aztán minél több időt töltöttem egyedül a különböző országokban, messze az iskolától és a játszótértől, rájöttem, hogy egyedül jobban érzem magam, mint emberek között.