2017. szeptember 7., csütörtök

A csöndes hiperaktív

Nemrég elkezdtem életem ezredik pszichoterápiáját. Habár az ADHD tanfolyam óta nagyon sokat javult az életem, jobban szervezem a dolgaimat, jobban kezelem a háztartást, a munkámban is fókuszáltabb és összeszedettebb vagyok, olyan alapvető szomorúság ül rajtam minden nap, amin nem tudok felülkerekedni. Egyre jobban jövök rá, hogy a szomorúságom oka egy olyan alapvető önbecsülési defekt, amit gyerekkoromban neveltek belém a felnőttek.