Az első Diszlexia Klubnap hiánypótló esemény volt, mivel Magyarországon (tudtommal) nincs még egy olyan közösség, aminek minden tagja diszes és/vagy ADHD felnőtt. A kezdeti bizalmatlanság rövid időn belül hangos nevetésekbe, halk könnyekbe, és egymást bíztató lelkes szavakba ment át. Azt hiszem, elindult valami.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csigaház. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csigaház. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. február 3., szombat
2016. február 23., kedd
Most egy kicsit hagyj békén
Az utazásaim során rengeteget voltam egyedül. Eleinte nehéz volt, mert általános iskola óta minden erőmmel azon voltam, hogy társas lénnyé váljak. Hogy menő, bulizós, nagydumás csajszi legyek…hogy nehogy még egyszer kiutáljanak az osztályból. Nehogy még egyszer kinevessenek a játszótéren.
Aztán minél több időt töltöttem egyedül a különböző országokban, messze az iskolától és a játszótértől, rájöttem, hogy egyedül jobban érzem magam, mint emberek között.
Aztán minél több időt töltöttem egyedül a különböző országokban, messze az iskolától és a játszótértől, rájöttem, hogy egyedül jobban érzem magam, mint emberek között.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)