A Walk off the Earth nevezetű sikerzenekar tagjai magasról tesznek a társadalom által előírt életstílusra, és úgy alakítják az életüket, ahogy az nekik jó. Ehhez hozzá tartozik az az elképesztő tény is, hogy ők turné közben, koncertek alatt nevelik gyerekeiket.
5 éve volt, amikor a Walk off the Earth feldobott a youtube-ra egy olyan feldolgozott dalt, ami az eredetit is híressé tette. Gotye Somebody that I used to know dala valószínűleg nem ért volna el akkora világhírt, ha ezek a kanadai zenebohócok fel nem dolgozzák azt egy szál gitárral. Bizony, ők öten egyszerre játszanak egy gitáron, amitől nem csak a dal lett jobb, de a videó is izgibb, mint a Gotye verzió (mondjuk nincs a földön a Gotye-ékénél unalmasabb videó, de most nem ez a lényeg). Onnantól kezdve egyfolytában dobálták fel a netre a toplistás dalokról készült feldolgozásaikat, de már olyan hangszereléssel, mint étkészletek, nadrágslicc zipzárjai, motorháztető stb. Ez már magában lenyűgöző, de a Walk off the Earth életstílus sem elhanyagolható.
Sarah és Gianni - két bandatag - összeszerelmesedett, és az elmúlt 5 évben hirtelen csináltak két és fél gyereket (a harmadik a napokban fog megszületni). Párszor láttam a facebook-on, hogy a két gyerek velük volt turnén, de nem nagyon értettem, hogy hogyan is működik ez. Hát júliusban, egy általam is végigtapsolt koncertjükön premier plánban láthattam.
Pontban este kilenckor Sarah, a hatalmas pocakja, és a többi zenész felvonult a színpadra, majd utánuk jött két ismeretlen lány, mindkettő karjában egy-egy kissrác. Egyből tudtam, hogy ezek Sarah és Gianni fiai, de nem tudtam elképzelni, hogy ezek komolyan a színpad szélén fognak-e ülni két órán keresztül. Pedig de! Amikor kellett, a két bébiszitter lefoglalta őket, de alapvetően nem volt sok dolguk, mert a gyerekek láthatóan imádták nézni a szüleiket (meg a nagy zene-családot, akikkel együtt élnek). Teljesen átlagos volt számukra, hogy több száz ember előtt ücsörögnek a színpadon. Nem csoda, ők ezt csinálják embrió koruk óta. A legtöbb zenész sokszor odament a srácokhoz egy pacsira meg nevetésre, de nyilván Sarah a leggyakrabban. Elképesztő, hogy ez egyáltalán nem vett el a koncertélményből, sőt, egy kis extrát is hozott a fergeteges buliba.
Valószínűleg sok konzervatív nagymama csak rosszallni tudja az ilyenfajta gyereknevelést. Pedig miért is kéne a szülőknek választaniuk a foglakozásuk és a gyereknevelés között, mikor lehetséges mindkettőt egyszerre csinálni? A két szememmel láttam, hogy az! Még akkor is lehet a gyereket felügyelni és fejleszteni, amikor te a torkod szakadtából énekelsz több száz embernek. Csak ezek a gyerekek mikor felnőnek nem olyan dolgokra fognak emlékezni, hogy hogyan gyilkoltak halakat a tónál apával, hanem arra, hogy mekkorákat csörömpöltek meg rohangásztak a színpadi hangszerek között. Na és?
Habár nem olvastam még arról, hogy a Walk off the Earth tagjai tanulási nehézségekkel lennének megáldva, de teljesítményüket nézve biztosan. Szerintem lehetetlen annyi hangszeren egyszerre játszani ADD/ADHD nélkül. (Fontos, és sokszor elhanyagolt tény, hogy a figyelemzavar nem azt jelenti, hogy semmire nem tud figyelni az ember, hanem azt, hogy teljesen máshogy figyel, mint az átlag ember – sokszor akár húsz dologra egyszerre.) Mindezek mellett alátámasztott tény, hogy borzasztóan nehéz velük bírni, ha éppen nem a színpadon vannak. Azonban zsenik a zenében és a csapatmunkában, és minden bizonnyal ez segíti őket a gyereknevelésben is. Szerintem az, hogy nem korlátozzák az életvitelüket, erősen hozzájárul a sikerükhöz és a nyilvánvaló boldogságukhoz is.
A koncertfotókat én magam készítettem, a szerzői jogok meg miegymás izé mind az enyém ©Diszlexia a tetőfokon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése