A csöndes hiperaktív

Nemrég elkezdtem életem ezredik pszichoterápiáját. Habár az ADHD tanfolyam óta nagyon sokat javult az életem, jobban szervezem a dolgaimat, jobban kezelem a háztartást, a munkámban is fókuszáltabb és összeszedettebb vagyok, olyan alapvető szomorúság ül rajtam minden nap, amin nem tudok felülkerekedni. Egyre jobban jövök rá, hogy a szomorúságom oka egy olyan alapvető önbecsülési defekt, amit gyerekkoromban neveltek belém a felnőttek.

Gyereknevelés koncert közben

Minden nap lehet hallani valamilyen fura sztorit arról, hogy híres művészek, üzletemberek, vagy akár tudósok hogyan élik az életüket. Mégis sokan nem vesszük észre, hogy pont az életstílusuk miatt olyan sikeresek ezek az emberek. Ez a tény elgondolkodtatható lehet főleg az olyan különleges aggyal megáldott embereknek, mint pl. diszlexiásoknak vagy figyelemzavarosoknak, mivel ők nem képesek (és szerintem nem is szabad nekik) az átlaghoz hasonlóan tengetni a napjaikat.

A diszlexiások nem nyomorékok, hanem különleges aggyal megáldott, értelmes emberek

Egy akadémiai tanulmányt olvasva elhatároztam, amikor tudok, feldolgozok ilyen írásokat itt a blogon. Ezt azért tartom fontosnak, mert így legalább olyankhoz is eljut az információ, akik nem tudják külföldi egyetemek idegennyelvű okoskodásait elérni. A jelen tanulmány azért fogott meg nagyon, mert a diszlexiások különleges agyi funkcióiról ír.

Majd elolvasom, ha arra érdemesnek tartom

Többször írtam már az olvasási nehézségeimről, sokszor hittem azt, hogy örökre megoldódott a szövegekkel fennálló problémám. De minél mélyebbre látok a diszlexia szövevényes hátterébe, annál inkább veszem észre, hogy itt sokkal többről van szó, mint hogy „táncolnak a betűk”. A legújabb észrevételem az, hogy legtöbbször bármennyire is szeretném megismerni ezt vagy azt a könyvet, valami megakadályoz.

Törvény az utcaseprésért

Napok óta olvasom a híreket az új törvényről, hogy bizonyos tanulási nehézségekkel küzdő diákoktól megvonják az iskolai felmentéseket. Próbálok informálódni, hogy pontosan kiktől, hogy vajon innentől minden könnyítést megvonnak-e, és hogy mi a sztori amögött, hogy mostantól szakképesítés nélkül is lehet valaki fejlesztőpedagógus. Legfőképp pedig azon gondolkozom, hogy nekem erről mi a véleményem.

Művelődés diszlexiával - A hollandiai Kröller-Müller Múzeum

Nemrégiben a hollandiai Kröller-Müller Múzeumban jártam, ami diszlexia szempontból több érdekességet is tartogatott.

Nincs időm pihenni

„Nem engedhetem meg magamnak, hogy pihenjek. Nem állhatok meg. Ha megállok, minden darabokra hullik.” Ezek a mondatok elsősorban a figyelemhiányos hiperaktivitással élők életét keserítik meg. Mi olyanok vagyunk, hogy habár nem tudunk sokáig egy dologra figyelni, több, rövid ideig tartó feladatot egymás után órákig, akár napokig is képesek vagyunk űzni. Pihenés nélkül. És azt hisszük, hogy ennek így kell lennie.

Irasd velem a tesztet délután, és az enyém lesz a legjobb

Mióta szabadúszóként dolgozom egy olyan munkakörben, ahol az ügyfeleim nagyja nem várja el, hogy reggel beszéljek velük, hagyom magam későn kelni. Olyan későn, amilyen későn 10 éves korom óta szeretnék kelni. Olyan későn, mikorra az agyam már tud értelmes szervként funkcionálni. Olyan későn, hogy felkelés után a diszlexia nem fog ki rajtam.

Most egy kicsit hagyj békén

Az utazásaim során rengeteget voltam egyedül. Eleinte nehéz volt, mert általános iskola óta minden erőmmel azon voltam, hogy társas lénnyé váljak. Hogy menő, bulizós, nagydumás csajszi legyek…hogy nehogy még egyszer kiutáljanak az osztályból. Nehogy még egyszer kinevessenek a játszótéren.

Aztán minél több időt töltöttem egyedül a különböző országokban, messze az iskolától és a játszótértől, rájöttem, hogy egyedül jobban érzem magam, mint emberek között.

Én ezt biztos el nem olvasom!

Szeretek olvasni. Időnként. Bizonyos dolgoknak szívesebben nekiülök, mint más írásoknak, de a ’bizonyos dolgok’ jelentése folyton változik. Két diplomám van, aminek megszerzéséért sokat kellett olvasnom, mégis vannak időszakok, mikor egy egyszerű cikken is nehéz átrágnom magam. Ahogy azt egy központban is mondták, van némi diszlexiám. Nem olyan komoly, hogy az meggátolt volna a diplomák megszerzésében, de nem olyan gyenge, hogy akármikor élvezni tudjam a könyvek világát.