Ahogy a legtöbb nem-amszterdami csodáikat, ezt a múzeumot sem nagyon reklámozzák a hollandok külföldön. Pedig olyan világhírű művészek képei láthatóak benne, mint Cézanne, Sisley vagy Pissaro. De ami a legfontosabb, hogy a világ második legnagyobb van Gogh gyűjteménye is a múzeumé.
A 90 festmény és a majd’ 180 rajz írott szövegek nélkül is rengeteget elárul a rövid életű és hihetetlen tehetségű Vincent van Goghról. A számtalanszor, más-és-más módon megrajzolt képei arról árulkodnak, hogy nem csak rengeteget dolgozott, de önmagát, a látásmódját és a technikáját már-már önsanyargató keménységgel fejlesztette. Nagy megfigyelő volt, ezt igazolja az a festmények közé beillesztett fénykép is, amelyik az ő idejében, az általa is oly sokszor lefestett utca emberét mutatja meg. A fénykép és a festmények közötti hasonlóság megdöbbentő, annyi eltéréssel, hogy Vincent képein érezhető az emberek helyzetének és lelki világának sanyarúsága is.
Mint a legtöbb jól rendezett kiállításon, itt is imádtam, hogy olvasás nélkül is megérthetem és átérezhetem a művész mondanivalóját és zsenialitását. Szerencse, hogy a képek és egy-egy van Gogh idézet jól volt elhelyezve, mert a kiállításhoz tartozó szövegek olvashatatlanok voltak. Kinek volt az az elképesztő ötlete, hogy a fehér falra festett, apró fekete betűkből álló szövegoszlop egyik vertikális fele mögé rikítóvörös vagy bugyikék festést vigyen fel? Szerencsére nekem ott volt a férjem, aki el tudta olvasni a szövegeket, és volt olyan jó, hogy utána elmondta nekem, miről szólnak.
Ettől az egy baklövéstől eltekintve csodálatos volt a kiállítás és az egész múzeum. Remélem, hogy mihamarabb visszatérhetek, és lesz időm megnézni a múzeum népszerű szoborparkját is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése