2016. február 23., kedd

Most egy kicsit hagyj békén

Az utazásaim során rengeteget voltam egyedül. Eleinte nehéz volt, mert általános iskola óta minden erőmmel azon voltam, hogy társas lénnyé váljak. Hogy menő, bulizós, nagydumás csajszi legyek…hogy nehogy még egyszer kiutáljanak az osztályból. Nehogy még egyszer kinevessenek a játszótéren.

Aztán minél több időt töltöttem egyedül a különböző országokban, messze az iskolától és a játszótértől, rájöttem, hogy egyedül jobban érzem magam, mint emberek között.


Beletelt pár évbe, mire rájöttem, hogy alapjába véve egy befelé forduló (introvertált) ember vagyok. Aki szívesebben van egyedül, mint társaságban, és aki előtt akkor nyílnak meg a világ kapui, amikor nem zavarja őt senki. Persze a gyerekkori megpróbáltatások is eléggé rányomták a bélyegüket a lelkemre: a diszlexia és ADHD okozta éretlenségem vagy bénázásaim miatt rengetegszer szólt le mindenki, akivel csak gyerekként találkoztam. Így nehéz is szociális ember maradni, és boldogan, bizalommal élni az emberek között.
Én inkább még jobban bezártam, féltve őriztem valódi énemet, és helyette építettem magamnak egy ’menő, bulizós, nagydumás csajszi’ egót. Ez többé-kevésbé hasznomra is vált, amíg nem kezdtem olyan emberekkel körbevenni magam, akikkel már nem volt szükségem a maszkomra. Előttük már megnyílhattam. 

A csavar a sztoriban az, hogy a maszkomat levéve és a gyerekkori sebeimet begyógyítva is azt látom, hogy a kedvenc elfoglaltságom továbbra is az egyedüllét.
Sokszor haragszom magamra, amiért nem vagyok olyan ember, amilyet a társadalom megkövetel. Manapság, ha valaki befelé forduló, az emberek azt hiszik, hogy valami baj van vele. Ha nem képes állandóan csoportban dolgozni, nagy csapatokban tölteni a szabadidejét, nem szívesen ismerkedik új emberekkel és nem lóg állandóan mások nyakán, azt feltételezik, hogy azzal a személlyel valami baj van.


Pedig úgy, ahogy az energiabomba extrovertált emberek időnként szeretnek egyedül lenni, a befelé fordulók is van, hogy kijönnek a csigaházukból, és egy rövid időre akár a figyelem középpontjában beszédeket tartanak, táncokat nyomnak le, vagy éppen csoportvezetőként koordinálnak százakat.
Csakhogy az introvertált energiát ad le, mikor kijön a csigaházából, és töltekezik, mikor egyedül van. Az extrovertált pont ellenkezőleg: akkor töltekezik, mikor emberek között van, és akkor adja le az energiát, mikor egyedül kell lennie. 

Én egy extrovertált férfihez mentem feleségül, úgyhogy állíthatom, nehéz a két embertípusnak megtalálnia a közös hangot. Míg udvarolt nekem, egyre többet és többet beszélt, mind egyre furcsább történeteket mesélt. Nem értette miért vagyok annyira csöndben: biztos nem szórakoztat eléggé. Én meg nem mertem neki szólni, hogy belefulladok a sok szövegbe, és visszasírtam azokat a félresikerült tinis „első randikat”, amelyek tele voltak kínos csöndekkel :)
Komoly dolgoknál is hasonló ellentét van a személyiségünkben: neki beszélnie kell a gondolatairól és a problémáiról, hogy azok értelmet nyerjenek, nekem egyedül kell lennem ahhoz, hogy gondolkozni tudjak.


A kapcsolatunk érdekében meg kellett őt tanítanom hallgatni, neki pedig meg kellett engem tanítania kibújni a csigaházamból. 3 év és 2 hónap telt el azóta, hogy az első randinkon majdnem elájultam a leglehetetlenebb sztorik egymásutánjától, de mára tökéletesen megtanultuk kezelni a másságunkat. Nehéz munka volt teljesen őszintének lennünk, és elmondanunk, illetve megértenünk, mire is van szükségünk. De megérte.


Azóta minden nap úgy figyelünk egymás terére és csigaházára, mint a lélegzetünkre. Ő van, hogy egy ideig minden erejét összeszedve csöndben marad, mert látja rajtam, hogy nincs több erőm figyelni rá. Hogy rendeznem kell a saját gondolataimat. Ilyenkor megköszönöm neki a csöndet, majd hagyom, hogy egy órán át beszéljen a zenei stílusokról, a politikai hallatlanságokról, és az irodalmi hőstettekről. Manapság már hálás is vagyok neki ezekért a (sokszor megterhelő) történetekért, mert kicsalnak engem a csigaházamból, és így később új, színes képekkel mászhatok oda vissza.

2 megjegyzés:

  1. Szia!Nagyon jó a blog:)Köszönöm, hogy megosztottad velünk a tapasztalataidat!Remélem lesz még bejegyzés!Minden jót!Üdv.Dd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon köszönöm a szép és inspiráló szavakat. Kicsit megkésve bár, de törve nem, pár órája elkészült a legújabb bejegyzésem "Irasd velem a tesztet délután, és az enyém lesz a legjobb" címmel.

      Törlés