A hétvégén Bercivel és a haverokkal megszálltuk a szüleim kertesházát, mivel Anyuék épp nyaralni voltak. Ki akartunk törni a budapesti panelrengeteg fojtogató szorításából és egy kicsit a zöldövezet felé terelődni. Minden tökjó volt, csak bár ne én lettem volna a házigazda.
Először az aqaparkba szerettünk volna menni, de mivel drága is volt, meg a kutyákat sem tudtuk volna magunkkal vinni (a mienknek pedig kell a törődés), inkább a ház mellett döntöttünk.
Először az aqaparkba szerettünk volna menni, de mivel drága is volt, meg a kutyákat sem tudtuk volna magunkkal vinni (a mienknek pedig kell a törődés), inkább a ház mellett döntöttünk.
Nagyon jól éreztük magunkat, végig ment a hülyülés, röhögés, tollasozás, vizeskedés, sőt még grilleztünk is fincsi husikat. Mindenki kivette a maga részét a szórakozásból és a hozzá kapcsolódó munkából is.
Ám az ott tartózkodásunk, részemről, mint házigadának, némi extra elkötelezettséget jelentett.
Mert ugye ilyenkor jönnek azok a diszlexiával és ADHD-vel kűzdő embereknek nehézséget okozó kérdések, hogy 'hol van a tollasütő, hol van a wc, hogyan kell fölkapcsolni a villanyt hogy ne verje ki a biztosítékot, van nálatok faszén, kérhetek egy törölközőt, ezt betegyem a hűtőbe' és hasonló kérdések.
Szerintem a házigazdának ilyenkor 3 lehetősége van: 1. A figyelemzavarát kínkeservesen leküzdve elmondja lépésről lépésre, hogy mi hol van, mit hol talál, mit hogyan kell csinálni. 2. Saját maga megcsinál mindent. 3. Azt mondja, hogy ő hátradől és fröccsözik, a többiek meg oldják meg a dolgukat egyedül. Én ezen 3 lehetőség közül probáltam válogatni. Mikor ezt, mikor azt a megoldást választottam. De a végére akkor is borzasztóan elfáradtam.
Ám az ott tartózkodásunk, részemről, mint házigadának, némi extra elkötelezettséget jelentett.
Mert ugye ilyenkor jönnek azok a diszlexiával és ADHD-vel kűzdő embereknek nehézséget okozó kérdések, hogy 'hol van a tollasütő, hol van a wc, hogyan kell fölkapcsolni a villanyt hogy ne verje ki a biztosítékot, van nálatok faszén, kérhetek egy törölközőt, ezt betegyem a hűtőbe' és hasonló kérdések.
Szerintem a házigazdának ilyenkor 3 lehetősége van: 1. A figyelemzavarát kínkeservesen leküzdve elmondja lépésről lépésre, hogy mi hol van, mit hol talál, mit hogyan kell csinálni. 2. Saját maga megcsinál mindent. 3. Azt mondja, hogy ő hátradől és fröccsözik, a többiek meg oldják meg a dolgukat egyedül. Én ezen 3 lehetőség közül probáltam válogatni. Mikor ezt, mikor azt a megoldást választottam. De a végére akkor is borzasztóan elfáradtam.
Hasonló dolgokon mentem keresztül az esküvő szervezése közben, ahol a legapróbb részletre is figyelni kellett, pedig a mi esküvőnk aztán tényleg nem volt egy túlszervezett, agyondíszített puccparádé. Mégis, azt a kevés dolgot is észben kell tartani, rendszerezni és kommunikálni.
Mint tudjuk, én ezekben nem vagyok jó.
Mint tudjuk, én ezekben nem vagyok jó.
Habár minden barátnőm vagy ismerősöm imádta az esküvőjének a szervezését, nekem a legfájdalmasabb rémálom volt. Egy házibulit megtartani, vagy egy összejövetelt megszervezni - másokkal ellentétben - nekem rengeteg energiámba kerül, és tudom, hogy ez nem lehet normális. Rájöttem, hogy ez biztos, hogy a diszlexia és az azzal együtt járó figyelemzavar, hiperaktivitás (azaz ADHD) és a többi járulékos elem miatt van. Úgy döntöttem, hogy többé nem akarok ilyen szenvedésekben részesülni, és ezért jelentkeztem a Diszlexia Központba, bízva abban, hogy új megoldási módszereket, metódusokat, életviteli tanácsokat tudnak majd adni.
Ma ott jártam, és nem csalódtam. De erről a leírás már csak holnap fog napvilágot látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése