Majd elolvasom, ha arra érdemesnek tartom

Többször írtam már az olvasási nehézségeimről, sokszor hittem azt, hogy örökre megoldódott a szövegekkel fennálló problémám. De minél mélyebbre látok a diszlexia szövevényes hátterébe, annál inkább veszem észre, hogy itt sokkal többről van szó, mint hogy „táncolnak a betűk”. A legújabb észrevételem az, hogy legtöbbször bármennyire is szeretném megismerni ezt vagy azt a könyvet, valami megakadályoz.

Törvény az utcaseprésért

Napok óta olvasom a híreket az új törvényről, hogy bizonyos tanulási nehézségekkel küzdő diákoktól megvonják az iskolai felmentéseket. Próbálok informálódni, hogy pontosan kiktől, hogy vajon innentől minden könnyítést megvonnak-e, és hogy mi a sztori amögött, hogy mostantól szakképesítés nélkül is lehet valaki fejlesztőpedagógus. Legfőképp pedig azon gondolkozom, hogy nekem erről mi a véleményem.

Művelődés diszlexiával - A hollandiai Kröller-Müller Múzeum

Nemrégiben a hollandiai Kröller-Müller Múzeumban jártam, ami diszlexia szempontból több érdekességet is tartogatott.

Nincs időm pihenni

„Nem engedhetem meg magamnak, hogy pihenjek. Nem állhatok meg. Ha megállok, minden darabokra hullik.” Ezek a mondatok elsősorban a figyelemhiányos hiperaktivitással élők életét keserítik meg. Mi olyanok vagyunk, hogy habár nem tudunk sokáig egy dologra figyelni, több, rövid ideig tartó feladatot egymás után órákig, akár napokig is képesek vagyunk űzni. Pihenés nélkül. És azt hisszük, hogy ennek így kell lennie.

Irasd velem a tesztet délután, és az enyém lesz a legjobb

Mióta szabadúszóként dolgozom egy olyan munkakörben, ahol az ügyfeleim nagyja nem várja el, hogy reggel beszéljek velük, hagyom magam későn kelni. Olyan későn, amilyen későn 10 éves korom óta szeretnék kelni. Olyan későn, mikorra az agyam már tud értelmes szervként funkcionálni. Olyan későn, hogy felkelés után a diszlexia nem fog ki rajtam.

Most egy kicsit hagyj békén

Az utazásaim során rengeteget voltam egyedül. Eleinte nehéz volt, mert általános iskola óta minden erőmmel azon voltam, hogy társas lénnyé váljak. Hogy menő, bulizós, nagydumás csajszi legyek…hogy nehogy még egyszer kiutáljanak az osztályból. Nehogy még egyszer kinevessenek a játszótéren.

Aztán minél több időt töltöttem egyedül a különböző országokban, messze az iskolától és a játszótértől, rájöttem, hogy egyedül jobban érzem magam, mint emberek között.

Én ezt biztos el nem olvasom!

Szeretek olvasni. Időnként. Bizonyos dolgoknak szívesebben nekiülök, mint más írásoknak, de a ’bizonyos dolgok’ jelentése folyton változik. Két diplomám van, aminek megszerzéséért sokat kellett olvasnom, mégis vannak időszakok, mikor egy egyszerű cikken is nehéz átrágnom magam. Ahogy azt egy központban is mondták, van némi diszlexiám. Nem olyan komoly, hogy az meggátolt volna a diplomák megszerzésében, de nem olyan gyenge, hogy akármikor élvezni tudjam a könyvek világát.

ADHD tréning - 3. alkalom

Az őszi ADHD tréning második alkalma rámutatott, hogy a jegyzetfüzet és a naptár milyen sok segítséget tud nyújtani a szervezettségben. Mégis a harmadik alkalom vezetett rá, hogy miért olyan nehéz egy egyszerű otthoni feladatot elvégeznem, annak ellenére, hogy egy találkozón megjelenni (ha késve is) viszonylag könnyű.

Mindjárt elkések

Habár az ADHD tréning megtanított a naptár használatára, a késésről nem igazán esett szó a kurzuson. Persze lehet, hogy de, csak pont nem figyeltem :) 

ADHD tréning - 2. alkalom

Habár a blog első sorban azért jött létre, hogy a nagyvilágnak bemutassam szellemi fejlődésem stádiumait, blogbejegyzéseimet mégis akkor függesztettem fel, amikor elkezdődött az ADHD tanfolyam.  Nem csodálkoznak ezen azok, akik értik az ADHD lényegét: