Általában a későkre azt mondják, hogy tiszteletlenek, de ezzel sem én, de szerintem semelyik ADHDs nem ért egyet.
Én főleg két okból kések:
1. érzelmi okok (pl. félek a találkozótól, utálom a helyet, ahova mennem kell, esik az eső stb.)
2. nem tudom rendesen figyelni és tartani az időt .
Az előbbi egy személyes, bonyolult folyamat, de az utóbbira vannak már bizonyos technikák és trükkök. Ma azért írok, hogy egyet megosszak az olvasókkal.
Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ahelyett, hogy azt ismételem ’mindjártelkésekmindjártelkések’, arra figyeljek, hogy mennyi időm van még az elindulásig, és ebbe az időbe mi fér bele. Példa:
A buszom 08.30-kor indul. 10 percnyi sétára lakom a buszmegállótól, tehát 08.20-kor muszáj elindulnom, hogy le ne késsem a buszt. Viszont én ott állok 08.10-kor úgy, hogy még nem reggeliztem, nem mostam fogat, és nem tettem be a mosogatóba a koszos edényeket.
Át kell gondolni, hogy 10 percem van az elindulásig, ez a sok dolog pedig nem fog beleférni az időmbe.
Az ismerősöm azt mondta, hogy ilyenkor megfelelő kérdések segítségével mérlegelni kell, nem pánikolni.
Mi fér bele 10 percbe? Reggeli ÉS fogmosás ÉS edénypakolás biztos, hogy nem.
Mit halaszthatok el úgy, hogy ne menjen tönkre a napom? Az edénypakolást.
Mi az, amit máshogy is megoldhatok? Elcsomagolhatom a reggelimet és megehetem, míg sétálok a buszhoz.
Ha mindezt átlátom 2 perc alatt, akkor 8 perc marad indulásig. Ez elég a fogmosásra, a reggeli elcsomagolására, és az ADHD-ból adódó más szöszmötölésre (amivel nekünk sajnos mindig számolnunk kell). A család így is orrolni fog ránk a koszos edények miatt, de jobban haragudnának, ha lekésnénk a buszt vagy büdös lenne a szánk.
Ezt a technikát sokszor alkalmazom, és tényleg használ. Persze ha esik az eső, vagy ha fogorvoshoz kell menni, akkor nincs az a technika, ami segíthet az időtartásban. De volt valaki, aki mellett főleg meg kellett tanulnom a fenti technikát alkalmazni, és így életben maradni. Öreg németjuhász kutyusunk az elmúlt egy évben már egész napos segítségre szorult, nekem és a férjemnek viszont az ő pátyolgatása mellett kellett házastársakká nőnünk, és karriert váltanunk. Most az egyszer belátom a szólás igazát: teher alatt nő a pálma. Mindenbe, azaz a fenti technikába is görcsösen kapaszkodtam, hogy a dolgaimat el tudjam végezni, hogy ne essek szét. Azt hiszem, hogy ez többé-kevésbé sikerült.
A kutyus sajnos egy hónapja végleg elaludt, viszont rengeteg dolgot hagyott itt velünk. Első sorban az időt, amit az ő szeretésével sikerült megértenünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése