Törvény az utcaseprésért

Napok óta olvasom a híreket az új törvényről, hogy bizonyos tanulási nehézségekkel küzdő diákoktól megvonják az iskolai felmentéseket. Próbálok informálódni, hogy pontosan kiktől, hogy vajon innentől minden könnyítést megvonnak-e, és hogy mi a sztori amögött, hogy mostantól szakképesítés nélkül is lehet valaki fejlesztőpedagógus. Legfőképp pedig azon gondolkozom, hogy nekem erről mi a véleményem.


Én nem kaptam soha semmilyen segítséget, maximum extra motivációt az erőmön felüli tanuláshoz, amikor az „utcaseprő lesz belőled” szöveg után jött az „utcaseprő sem lesz belőled”. Az akkor még hallásból sem ismert diszkalkuliámat és figyelemzavaromat semmibe véve és az utolsó idegszálamat is megfeszítve tartottam magam az iskolai követelményekhez. Az érettségim átlaga alig volt az ötös alatt. Ennek az volt persze az ára, hogy egy csöndes, fura, barátok nélküli gyerek voltam, és 10 éve terápiáról terápiára járok, mert tönkretett az iskola. Valamit valamiért. Talán ha a tanulásba nem adtam volna bele apait-anyait, ma valóban utcaseprő lennék (vagy képzőművész, író, filozófus, vállalkozó), viszont minden bizonnyal egy sokkal nagyobb önbizalommal rendelkező, szociálisabb emberré váltam volna.

Jó lett volna, ha matekból felmentenek és nem kell 12 éven át napi megaláztatásban részesülnöm. De azt ma nagyon fájlalnám, ha a helyesírásom miatt felmentettek volna angolból, mert számomra az a tárgy jelentette az álmaim elérését. Emiatt, elfogultságból, ellenzem az idegennyelv alóli felmentést. Viszont ha csak belegondolok, hogy mennyi tőlem eltérő érdeklődésű gyerek van, akik meg pont sokkal szívesebben fordítanának több figyelmet pl. a fizikára, mint az idegennyelvre (és válhatnának középszerű aktakukacok helyett feltalálókká), akkor átgondolom a dolgot. Hát még mennyire átgondolom a dolgot, ha a diák angol tanára egy inkompetens, depressziós, alkoholszagú rohadék, aki pikkel mindenkire. Sajnos nagyon sok ilyen van Magyarországon. Az ilyeneknek a 30 méteres közelébe élő növényt sem engednék, nem hogy tanárnak nem állítanám. A felmentések, gondolom, sok gyereket óvtak meg a leíráshoz passzoló tanároktól.

Azonban a felmentések nem erre kellene (kellett volna), hogy szolgáljanak. A felmentések törvényesítése egy irányvonal volt az országban, hogy el kell fogadni azt a gyereket is, aki másban jó, és hagyni, hogy jobban figyelhessen arra, amiben tehetséges. Hogyan nem lesz az ostobább tanároknak ez a törvénymódosítás egy visszaigazolás arra a tájékozatlan, primitív és milliószor megcáfolt gondolatra, hogy az enyhébben érintett, akár még nem diagnosztozált diszes, vagy kevert zavaros gyerekek igazából csak lusták, rosszak, buták?

Hogyan fogja így az oktatás valaha is abbahagyni a 60 éve szajkózott „utcaseprő sem lesz belőled”-et? Sőt, ha az átlagtól eltérő gyerekeket ledobják a Taigetoszról, az "ép" gyerekekből csinálnak majd roncsot? Még most is olyan tanárok állnak a tábla előtt, akiknek a Kádár-korszakban az egyetemen egy szóval nem beszéltek sem diszelxiától, diszkalkuliáról, diszgráfiáról, de főleg nem BMTN-ről (beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézség), akiket ma nem köteleznek továbbképzésre azért, hogy tudásuk a világ változásával együtt frissüljön, és akiknek nem fizetik ki, ha szeretnék továbbképezni magukat. Ha jól értem, az új törvényhozás értelmében 2018-tól még több ilyen ember akár még fejlesztő pedagógusnak is mondhatja majd magát. Persze biztos lesz valamilyen átképzés, biztos lesz valami himi-humi, amitől kimagyarázható majd ez a dolog, és a gyerekek lelkének további senyvedése mellett a felnőttek moshatják a kezeiket.

Persze valószínűleg csinálnak majd pár olyan új, állami fejlesztő szervezet is, amikben hasonlóan inkompetens, szakképzetlen hülye fogja "gyógyítani" a nevelőknél is magasabb intelligenciaszinttel rendelkező gyerekeket. Ezen alapítványoknak majd jár jó sok állami pénz, ami hipp-hopp eltűnik, de ezt ne is firtassuk. Illetve lesznek jóindulatú meg opportunista magánszervezetek is, amiket a vidéken élők soha nem fognak tudni elérni, de legalább szakemberekkel dolgoznak. Meg lesznek még a mainál is kétségbeesettebb anyukák, a mainál is elkeseredettebb vagy aggresszívebb tanárok, és ami a legfontosabb, lesz jó sok megtört lelkű, 150-es IQ-jú, még szociális kapcsolatokra sem képes utcaseprőnk.