Teszt igazolás - Diszlexia, ADHD

Kitöltöttem a Diszlexia Központ honlapján található tesztet. Nem lett valami rózsás. Az eredmény alapján jelentős figyelemzavarom, hiperaktivitásom, diszharmóniám és tanulási zavaraim vannak.


Őszintén szólva engem ez nem igazán lep meg (bár azt nem gondoltam, hogy ennyire komoly a helyzet), de a szüleimet és gyerekkori tanáraimat ezek a hírek valószinűleg sokkolnák.

Sosem voltam úgy igazán rossz tanuló: mindenből kb 3-as 4-es, de inkább 4-es. Kivéve a matekot. Az egyértelmű volt mindenkinek, hogy a matekórán (főleg általános iskola 3., 4. osztályában) számomra vége az értelemnek, és az egyébként okos, kedves, szöszi kislány egy merő katasztrófává válik. A mínusz nekem plusz volt, a 31 13. Otthoni gyakorláskor előfordult, hogy annyira lekötött Anyu gyűrűinek a csillogása, vagy annyira kikészített körmeinek a hangja, ahogy a papírra nyomta őket, hogy hirtelen elfelejtettem, melyik feladatnál is tartunk. 

Mennyit veszekedtek velem a szüleim, délutánokon és estéken keresztül, amiért nem tudtam megoldani az elsőfokú egyenleteket, amiért nem értettem a törteket. Mennyit sírtam! Mennyit sírt a nővérem, hogy ez történik velem és ő nem tehet semmit. És ez az egész borzalom mindannyiunk életét megnehezítette. Az enyémet megpecsételte.

Aztán az angol tanárnéni szólt Anyunak, hogy a kislánya egyfolytában magába van zuhanva, és érthetetlenül szorong. Akkoriban még nem volt annyira ismert a diszlexia. A hiperaktivitás vagy figyelemzavar talán még annyira sem. A tanárnéni egy kineziológust ajánlott a szorongásom enyhítésére. Hozzá, azt hiszem, majdnem 2 évig jártam. Fogalmam sem volt, mi történik ott, de ő volt az első, akin azt éreztem, hogy nem haragszik rám azért, amilyen vagyok, hanem segíteni akar.

Hogy az ő eredménye volt-e, vagy az új matektanárnénié, nem tudom, de 5.-es koromtól fogva matekból beálltam a stabil 3-asra. Látszólag nem volt ez valami nagy eredmény, de annyinak örültünk, hogy legalább nem bukdácsoltam.

Még általános iskolában elküldtek egy pszichiáterhez is, aki csak az óráját nézte, amikor nála voltam. A diszlekszia gondolata fel sem merült benne. Már nem tudom, hogy hogyan, vagy miért küldtek el hozzá, de gondolom a továbbra is fennálló szorongás és stressz egyre színesebb megnyilvánulási formái adhatták rá az okot.

Londonban is jártam egy pszichoterapeutához, majdnem egy évig. Hozzá teljesen önszántamból mentem el. Huszonhárom éves koromra már teljesen kikészített, hogy nem tudtam, mi a baj velem. Addigra már bejártam a fél világot, 2 kontinens országaiban kutattam a választ, vagy olyan embereket, amilyen én vagyok. De semmi. A pszichoterapeuta sem mondott soha egy szót sem a diszlexiáról.

Gondolom mert a legtöbbek fejében ha okos, értelmes vagy, elvégzel idegen nyelven egy főiskolát, aztán meg Londonban (!) egy egyetemet, akkor tuti nem vagy diszleksziás. Ha meg alapjában véve csendes vagy, tuti nincs figyelemhiányos-hiperaktivitás zavarod.

Ezek az emberek tévednek.

Íme a bizonyíték: