A Walk off the Earth nevezetű sikerzenekar tagjai magasról tesznek a társadalom által előírt életstílusra, és úgy alakítják az életüket, ahogy az nekik jó. Ehhez hozzá tartozik az az elképesztő tény is, hogy ők turné közben, koncertek alatt nevelik gyerekeiket.

Sarah és Gianni - két bandatag - összeszerelmesedett, és az elmúlt 5 évben hirtelen csináltak két és fél gyereket (a harmadik a napokban fog megszületni). Párszor láttam a facebook-on, hogy a két gyerek velük volt turnén, de nem nagyon értettem, hogy hogyan is működik ez. Hát júliusban, egy általam is végigtapsolt koncertjükön premier plánban láthattam.
Pontban este kilenckor Sarah, a hatalmas pocakja, és a többi zenész felvonult a színpadra, majd utánuk jött két ismeretlen lány, mindkettő karjában egy-egy kissrác. Egyből tudtam, hogy ezek Sarah és Gianni fiai, de nem tudtam elképzelni, hogy ezek komolyan a színpad szélén fognak-e ülni két órán keresztül. Pedig de! Amikor kellett, a két bébiszitter lefoglalta őket, de alapvetően nem volt sok dolguk, mert a gyerekek láthatóan imádták nézni a szüleiket (meg a nagy zene-családot, akikkel együtt élnek). Teljesen átlagos volt számukra, hogy több száz ember előtt ücsörögnek a színpadon. Nem csoda, ők ezt csinálják embrió koruk óta. A legtöbb zenész sokszor odament a srácokhoz egy pacsira meg nevetésre, de nyilván Sarah a leggyakrabban. Elképesztő, hogy ez egyáltalán nem vett el a koncertélményből, sőt, egy kis extrát is hozott a fergeteges buliba.

Habár nem olvastam még arról, hogy a Walk off the Earth tagjai tanulási nehézségekkel lennének megáldva, de teljesítményüket nézve biztosan. Szerintem lehetetlen annyi hangszeren egyszerre játszani ADD/ADHD nélkül. (Fontos, és sokszor elhanyagolt tény, hogy a figyelemzavar nem azt jelenti, hogy semmire nem tud figyelni az ember, hanem azt, hogy teljesen máshogy figyel, mint az átlag ember – sokszor akár húsz dologra egyszerre.) Mindezek mellett alátámasztott tény, hogy borzasztóan nehéz velük bírni, ha éppen nem a színpadon vannak. Azonban zsenik a zenében és a csapatmunkában, és minden bizonnyal ez segíti őket a gyereknevelésben is. Szerintem az, hogy nem korlátozzák az életvitelüket, erősen hozzájárul a sikerükhöz és a nyilvánvaló boldogságukhoz is.
A koncertfotókat én magam készítettem, a szerzői jogok meg miegymás izé mind az enyém ©Diszlexia a tetőfokon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése