A Diszlexia Központ ADHD tréningjére már egy hónapja jelentkeztem, és nagyon vártam, hogy végre elkezdődjön. Persze amennyire vártam, annyira izgultam is.
Azt nem mondanám, hogy nem szeretek emberek között lenni, de az biztos, hogy sokkal idegesebb és feszültebb vagyok ha körülöttem idegenek vannak. Ez tegnap este sem volt máshogy. Úgy éreztem az elején, hogy egy vasúti átjáró lámpájához hasonlít az arcom: egyszer lángoló vörös, egyszer halál fehér. Eleinte 5, a tréningre jelentkező fiatal férfival, és a tréninget vezető Balázzsal vártuk, hogy 6-ot üssön az óra, és elkezdjük a foglalkozást. Aztán nagy örömömre végül befutott a hetedik jelentkező, egy fiatal nő. Jajjj de jó, nem én vagyok egyedül lány! Kicsit megnyugodtam.
Színes, könnyen érthető, előre megrajzolt ábrákkal szemléltette Balázs, hogy mi is ez az ADHD, hogyan működik, mik a tünetek, illetve hogy hogyan is fog felépülni ez az egész tréning. 8 héten át 8 alkalom lesz, mialatt remélhetőleg sikerülni fog elsajátítanunk olyan módszereket, amik segítenek nekünk megtanulni, hogy az ADHD-nkból adódó problémákkal hogyan tudunk a legkönnyebben megküzdeni.
A bevezetőn és a bemutatkozáson kívül egyszerű, de interaktív módszerekkel tudtuk meg, hogy mindannyian küzdünk hasonló nehézségekkel. Nagyon tetszett, hogy nem egy körben ülve kellett felsorolni, hogy miben vagyok rossz, mik nehezítik meg az életem, hanem inkább játékosabb módszereket alkalmaztak. Főleg egy figyelemzavaros csoportban igen előnyös, hogy folyton valami új és színes történik, ahol nem csak nézni kell, hanem aktívan részt lehet venni.
A legjobb mozzanatai az estének akkor voltak, amikor gyakorlatban előjöttek az ADHD-ra jellemző tipikus hóbortok. Mint pl mikor Balázs megkérdezte tőlünk, hogy a későkre mennyit várjunk. Vagy mikor Balázs valamit magyarázott és az egyikünk megkérte, hogy az elejét ismételje el, mert nem figyelt. Mikor belevágtunk egymás szavába. És mikor azt kértük, hogy a szünet legyen rövid, hogy inkább haladjunk a történésekkel az órán. Ezekben a helyzetekben mindenki magára ismert, és fülig ért a szánk, hogy milyen tipikus (és talán ezért is szívmelengető) hogy ezek a helyzetek itt is kijönnek.
Nagyon jó volt a hangulat, és jó volt, hogy tudtunk magunkon, és a másikat nem megbántva együtt nevetni.
Az óra vége felé leírtuk, hogy mi a célunk a tréninggel. Íme a válaszaim:
- az elvégezendő feladataimat megtanuljam rangsorolni, struktúrálni, megszervezni
- a nehéznek tűnő feladatokat megtanuljam kezelni
- megtanuljam észrevenni és helyen kezelni a negatív gondolatokat
- megtanuljak pontosabban koncentrálni/lazítani
- megtanulni, hogy mi jó származik az ADHD-mból.
Mivel a tegnapi inkább egy bevezető óra volt, nagyon sok újat nem tanultunk. Viszont a házink, hogy szerezzünk be egy naptárat, mert jövő szerdán a tervezés/szervezés lesz a téma. Nagyon várom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése